A család az első: Milyen világot akarunk a gyermekeinknek?

Van egy egyszerű gondolat, amelynek fontosabbnak kellene lennie a politikai vitáknál, ideológiáknál és minden hangos közéleti konfliktusnál: a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy biztonságban nőjenek fel.

Azért küldjük őket iskolába, hogy matematikát, természettudományokat, történelmet, irodalmat és olyan ismereteket tanuljanak, amelyek segítségével önálló, művelt felnőttekké válhatnak. Azért visszük őket orvoshoz, hogy meggyógyuljanak és egészségesek legyenek. Azért neveljük őket, hogy legyen előttük egy biztonságos jövő.

Egy család nem azért engedi ki a gyermekeit a világba, hogy mások kihasználják a kiszolgáltatottságukat. Egy család azért teszi ezt, mert bízik abban, hogy a társadalom megvédi őket.

Ez legyen az a mérce, amely alapján az intézményeinket megítéljük.

A történetünk fiktív családja akár nevezhetné magát „maffiának” is, de az üzenete szándékosan szembemegy a bűnözés romantizálásával: nincs gyermekek kizsákmányolása, nincs emberkereskedelem, nincs visszaélés, nincs korrupció személyes haszonszerzés céljából.

Az üzenet egyszerű:

A gyermekeket békén kell hagyni.

Tanulhassanak.

Játszhassanak.

Gyógyulhassanak.

Biztonságban nőhessenek fel.

A szülők pedig ne attól féljenek, hogy bűnözők, ragadozók vagy korrupt hatalmi szereplők veszélyeztetik a gyermekeiket.

Egy jobb társadalmat azonban nem az erőszak dicsőítésével építünk fel. Hanem azzal, hogy a gyermekek kizsákmányolását elfogadhatatlanná tesszük, a valódi bűncselekményeket tisztességesen kivizsgáljuk és üldözzük, az áldozatokat megvédjük, és gondoskodunk arról, hogy senki – legyen bűnöző, hivatalnok, üzletember vagy bármilyen más hatalommal rendelkező személy – ne állhasson a törvény felett.

A család nem mentség a törvénytelenségre. A család felelősség.

Ha valóban hisszük, hogy a gyermekek jelentik a jövőt, akkor nem az a legfontosabb kérdés, hogy melyik csoport vagy frakció uralja a társadalmat.

Hanem az, hogy maga a társadalom elég erős-e ahhoz, hogy megvédje a legvédtelenebbeket.

Ez az a világ, amelyet érdemes felépíteni: ahol a családok bízhatnak az iskolákban, a betegek az orvosokban, a gyermekek a felnőttekben, és ahol az igazságosság nem attól függ, hogy kinek van több pénze, kapcsolata vagy hatalma.

Család az első.
A gyermekek az elsők.
Az emberi méltóság az első.